10.30

A szokásos (éjszakás szolgálat előtti) edzést csináltam – volna, ha nem fájna a jobb vállam.

Ez az edzés a következőképpen néz ki (sajnos még nem adtam neki nevet):

6X:

Kettlebell swing

Fekvenyomás (80 kg)

Lehúzás csigán alsó fogással

Állig húzás

——————————————————-

Váll fájdalmaim miatt azonban, a lelkiismeretes bemelegítés dacára is, a fekvenyomást és az állig húzást el kellett hagynom.

A fekvenyomás helyett 24-24 guggolás és kitörés súly nélkül.

Az állig húzás helyett pedig bicepszgyakorlat francia rúddal volt.

Mindez éjszakás szolgálat után.

Alapelvem, hogy nem szabad erőltetni.

——————————————————–

Más.

Rákerestem az ún. “ösztönös edzésre” és szinte mindenütt igen erős kritikával illetik, és nem nagyon értem, hogy miért.

Én pl. soha nem dolgozom fix edzésprogram szerint, szinte mindig nap közben döntöm el – dolgozom ki – az esedékes edzést.

Soha nem a kisebb ellenállás felé megyek. De ha pl. sérülésem van, vagy érzem, hogy egy izomcsoport nincs kipihenve, akkor aszerint alakítom az elképzeléseimet.

Egyik alapelvem, hogy mindennap edzzek. Ezek az edzések általában 30-45 perc hosszúak. Az izmok, a szervezet állapota nem mindig a papírforma szerint alakul, tehát mindig szükséges változtatni, és ezt örömmel is teszem, ha ezért egy jó edzést kapok cserébe. Soha nem azt csinálom, hogy ha fáradt vagy sérült egy izomcsoport (amit mondjuk éppen azon a napon kellene edzenem), akkor pihenőnapot iktatok be, hogy úgymond majd bepótolom: számomra ez rossz szemlélet. Helyette: áttérek egy másik, kevésbé fáradt vagy sérült izomcsoportra, így sikerül minden nap edzeni.

Természetes tisztában vagyok azzal, hogy mindenki a céljai szerint választja ki a számára megfelelőnek ítélt edzésmódszert.

Az én célom: koromhoz képest jó fizikai állapotban lenni. Tehát nem izomnövekedés és nem erőnövelés – az én céljaim szerényebbek -, hanem egyszerüen csak fizikai állapotom javulása, bármit is jelentsen ez.

Ugyanis a jó fizikai állapot szükséges a jó közérzethez – ennyi.

A nagy izmokat vagy a nagy erőt a magam részéről azért nem respektálom különösebben, merthát ugye mindkettőnél a hiúság a fő motiváló erő, és a hiúság az nem szép dolog. Nem kívánok extrém teljesítményekkel (vagy extrém külsővel) kitűnni a többiek közül, elég nekem, hogy jó kondícióban vagyok, hogy jól érzem magam a bőrömben.

Ígyhát az edzéseim is eléggé rendszertelennek tűnhetnek – viszont nem unalmasak, hanem örömteliek, annál fogva, hogy a fizikai munka az öröm egyik forrása lehet, ha ésszel csináljuk. Azaz annyit és addig csináljuk, ameddig jólesik.

A teljesítménnyel az én koromban pedig egyáltalán nem kell törődni.

Mára elég ennyi okosság.